Michael A. Singer: The Surrender Experiment című könyvét olvasom éppen. A cím fordítása ez lehetne: Az önátadás kísérlet. 2015-ben Az elengedés szabadsága címmel a 21. Század Kiadó magyarul is kiadta, de éppen most nem kapható.
Arról mesélek ma, hogy 🔹mi az, amit megtudtam a könyvből, 🔹 milyen kérdések jutottak eszembe közben, és 🔹 hogyan kapcsolódik az egész A csodák tanításához.
Ugyanis ez itt a Csodanapló, ahol csodákra hangolt hangjegyzeteket, őszinte gondolatokat találsz arról, hogy mit jelent ma A csodák tanítása szerint élni. Ha egyetlen hangjegyzetről sem szeretnél lemaradni, akkor a Subscribe feliratra kattintva fel is tudsz iratkozni a Csodanaplóra, és értesítést kapsz, ha új hangjegyzetet osztok meg. Olyan, mintha hangos leveleket küldenék neked időről időre. 😊 Két hangjegyzet között pedig gyere és nézz körül a https://www.csodautas.com/ oldalon, vagy írj nekem e-mailt a [email protected] címre.
Szóval a könyv szerzője - Michael Singer - egyetemista korában egy meditációs élmény hatására felismerte azt a belső hangot, amely folyamatosan zavarja és feszültté teszi. És onnantól kezdve csak arra vágyott, hogy ezt elhallgattassa. Úgyhogy elkezdett egyre többet meditálni, végül már minden nap, órákon át meditált. Mindezek hatására valóban meg is érkezett egy megvilágosodott állapotba, ahol ez a hang már sokkal kisebb szerepet kapott. Ő pedig jobban rá tudott hangolódni az élet áramlatára, és ezért egyre könnyebben történtek számára a dolgok.
Amikor idáig értem az olvasásban, megnyugtató volt felismerni, hogy A csodák tanítását követve én is ide tartok, sőt, a tanítványaim is. Valószínűleg te is. Ezért végezzük el minden nap a soron következő leckét az egy évig havonta egyszer személyesen találkozó Csodakurzus során, és ezért foglalkozunk a Törzsszöveg egy-egy újabb bekezdésével a Végtelen utazás a csodák földjén nevű előfizetéses csoportomban.
De bizony az is eszembe jutott, hogy a könyv írója - Michael Singer - viszonylag egyszerű helyzetben volt. Diákként az egyetemi ösztöndíjából élt, nem volt felesége, sem gyermekei, nem volt munkája, nem voltak költségei, nem volt kit eltartson. A szülei pénzéből földet vásárolt egy erdő közepén, és ugyanebből a pénzből épített oda egy házat. Szóval akkor éppen nem voltak az életében olyan kötelezettségek, amelyek elvonták volna ettől a folyamattól.
Így felmerült bennem a kérdés, hogy miképpen lehet abba az állapotba eljutni, ahova ő is, olyanoknak, akik egy teljesen hétköznapi életet élnek, vagyis van munkájuk, van fizetésük, van családjuk, vannak gyerekeik, vannak költségeik és kötelezettségeik. Úgy tűnik, egy ilyen ember nem teheti meg, hogy órákon át meditáljon minden nap, mert törődnie kell a családjával, és elő kell teremtenie azt a pénzösszeget, amire minden hónapban szüksége van a költségei fedezéséhez. Vagyis azon töprengtem, hogyan lehet mély belső átalakuláson keresztülmenni, miközben teljesen benne élünk a világban felelősségekkel, feladatokkal, kötöttségekkel.
Michael élményei valóban inspirálóak, de nem adnak univerzális receptet. Különösen nem, mondjuk, egy többgyerekes, dolgozó szülőnek. De szerencsére nagyon gyorsan megérkezett a megnyugtató válasz. Hiszen A csodák tanítása épp erre ad egy elképesztően mély és gyakorlatias megoldást. Nem az a cél, hogy eltávolodjunk a világtól, hanem hogy a világon belül találjunk rá a belső békére. A tanítás nem azt kéri, hogy órákon át meditálj, hanem a hétköznapi eseményeket használd a belső ébredésed eszközeként. A Szentlélek útmutatását követni nem azt jelenti, hogy mindent otthagysz, hanem hogy mást látsz abban, ami van.
Michael Singer lemondott az ego irányításáról és rábízta magát az áramlatra. Ezt bármelyikünk megteheti, miközben reggelit készítünk a gyerekeknek, vagy e-mailekre válaszolunk a munkában. A csodák tanítása azt mondja, hogy nincs olyan helyzet vagy történés, amit a Szentlélek ne tudna arra használni, hogy a megszabadulásodat támogassa.
Így a kérdés talán nem az, hogy hogyan tudnánk úgy élni, mint Michael, hanem hogyan tudjuk ugyanazt a hozzáállást és belső odaadást gyakorolni a saját valós élethelyzetünkön belül. Hogyan mondhatunk igent az élet pillanatára anélkül, hogy más életkörülményeket várnánk hozzá.
Nos, A csodák tanításában megtaláljuk a választ. Ha értő figyelemmel foglalkozol vele, akkor előbb-utóbb számodra is kiderül, hogy mi a teendő. Mindössze két dolgot kér tőled.
🔸 Az egyik: Reggel is és este is szánj egy kis időt arra, hogy összekapcsolódj isteni éneddel. Ez lehet meditáció is, vagy elmélkedés A csodák tanítása valamelyik mondatán vagy bekezdésén. Az a célja, hogy megszülessen benned a csend, és létrejöjjön a kapcsolat. Nem érdemes elvárásokat építened arról, hogy ez miként történik, vagy milyen élmény. A hajlandóságod elegendő.
🔸 A másik: Napközben többször is emlékeztesd magad, hogy másképp akarsz reagálni, mint eddig. Tarts a kezed ügyében olyan megerősítő gondolatokat, amelyek segítenek ebben. Erre alkalmas A csodák tanítása minden leckéje, alkalmasak azok a mondatok, amelyeket a Végtelen utazás a csodák földjén előfizetéses csoportomban írunk, és alkalmas a 365 csodahaiku című könyvem minden egyes verse.
De itt és most is megosztok veled 5 konkrét, napi gyakorlatot, amelyek segíthetnek A csodák tanítása szellemében megvalósítani azt a ráhagyatkozást és belső csendet, amiről Michael Singer ír, anélkül, hogy el kellene vonulnod a világtól. Lehet, hogy érdemes jegyzetfüzetet előkészítened és ezeket felírnod, hogy később is meglegyenek.
1. gyakorlat: A reggeli ráhangolódás. Mielőtt bármihez kezdenél, ülj le csendben és ismételd magadban: "Ma nem egyedül hozom a döntéseket. Szentlélek, kérlek mutasd meg, hogyan láthatnám és élhetném meg ezt a napot a te nézőpontodból." Ez segít, hogy a napodat ne a megszokott aggodalmak vezessék, hanem egy másik, egy békés tudatszint.
2. gyakorlat: Emlékeztető arról, hogy minden tanítás. Amikor valami bosszantó vagy felzaklató dolog történik, például dugóban ülsz, nyűgös a gyerek, kritikát kapsz a munkahelyeden, akkor mondd el magadnak: "Nem tudom, mire való ez, de hajlandó vagyok tanulni belőle. Ez a pillanat is szolgálhatja a felébredésemet." Ez a gyakorlat abban segít, hogy az életed a belső béke elérésének ne az akadálya, hanem az eszköze legyen.
3. gyakorlat: A napközbeni belső, többszöri megállás. Ahányszor csak teheted, állj meg pár másodpercre. Vegyél egy mély levegőt és mondd ezt: "Isten velem tart, bárhová megyek is." Vagy mondd: "Csend van bennem. A világ csendje bennem kezdődik." Ezek visszavezetik a figyelmedet a belső középpontodba, még egy rohanó nap közepén is.
4. gyakorlat: Este kérd a látásmódod helyreigazítását. Nézd végig a napodat és mondd ezt: "Szentlélek, kérlek mutasd meg, hol reagáltam ma félelemből. És segíts, hogy mostantól a szeretetet válasszam. Hajlandó vagyok megbocsátani mindent, ami ma történt." Ez nem a napod részletes elemzése, hanem mindössze nyitott odafordulás a belső tanítóhoz. És ez elegendő.
5. gyakorlat: Egy mantra, amit bármikor ismételhetsz. Például ez: "Semmi sem történik véletlenül. Minden, amivel találkozom, engem szolgál. Nem fontos, hogy mindenáron igazam legyen. Inkább a békét választom." Ezeket mondogathatod mosogatás közben; miközben a gyerekeiddel sétálsz; vagy egy munkahelyi értekezleten ülve. És észre fogod venni, hogy minden pillanat fokozatosan átminősül.
👉 Ezek a gyakorlatok nem hosszúak, és nem igényelnek különleges körülményeket. Használd őket, és téged is elvezetnek közvetlenül oda, ahová Michael Singer is eljutott: az átadás és a belső vezetettség állapotába. De nem a világtól távol, hanem éppen, hogy a történések kellős közepén.