A múltkori hangjegyzetben elmeséltem, hogy a "vagyok, aki vagyok, szeretet vagyok, öröm vagyok, béke vagyok" mantrát ismételgetem, amikor éjjel felébredek. Most jön a háttérsztori, hogy miért pont ezeket a szavakat választottam.
A csodák tanítása szerint a szeretet, a béke és az öröm egyazon valóság három arca. Nem különálló célok, hanem ugyanannak a tudatállapotnak a természetes kifejeződései. Így kapcsolódnak össze. Így érdemes elképzelni köztük a kapcsolatot:
1. A szeretet az alapállapotunk. A tanítás szerint a szeretet az egyetlen valóság. Minden más - a félelem, a harag, a bűntudat - csak illúzió. Amikor elengedjük a félelmet, akkor visszatérünk a szeretethez, vagyis önmagunkhoz.
2. A béke a szeretet környezete. A szeretet csak ott tud szabadon áramolni, ahol nincs ítélkezés, nincs támadás, nincs védekezés. Vagyis, ahol béke van. Ez a belső béke pedig a megbocsátásból fakad. A megbocsátás pedig az, amikor elengedjük az önmagunkról, a többi emberről, a világról szőtt értelmezéseinket, és hagyjuk, hogy minden és mindenki olyan legyen, amilyen.
3. Az öröm pedig a következmény. Ha a szívünkben szeretet van, az elménk pedig békés, akkor az öröm nem erőfeszítés, hanem természetes állapot. Ez nem feltétlenül harsány boldogság, inkább egy mély, csendes örömérzet. Annak felismerése, hogy biztonságban vagyunk, és minden rendben van.
Röviden összefoglalhatjuk úgy is, hogy a szeretet a forrás, a béke a terep, az öröm pedig a gyümölcs. Ha az egyiket választod, mindhárom megjelenik.
Ezért tanítja A csodák tanítása, hogy a béke választása - vagyis a megbocsátás - mindig visszavezet a szeretethez. És vele együtt megérkezik az öröm is.
Próbáld ki ezt a szemléletet a gyakorlatban is. Akár éjszaka, akár nappal. Nem lehet elrontani. Ilyenkor pusztán arra emlékezteted magad, aki valójában vagy.